Legelőből hazát

Euronacionalizmus

A kontinens immunrendszere Az őrtűz a beszélgetések és a nagy világmegfejtések tere is (pláne, ha van egy kis pálinka is hozzá). Két barátommal, harcostársammal, Megadja Gábor eszmetörténésszel és Lánczi András professzor úrral egy évvel ezelőtt a következőkre jutottunk. Van egy furcsa európai szokásunk: ha magunkról beszélünk, rögtön szégyenkezni kezdünk. Mintha a saját nevünk kimondása rögtön…

Olvasás folytatása

A válasz lehetősége

Európa kultúrájának mélységét a tragikum vállalása adta. Nagysága nem a tévedhetetlenségéből, sokkal inkább a belátás képességéből fakadt: abból az erőből, amely képes szembenézni a cselekvés nem szándékolt következményeivel. A tragédia itt sosem végállomást jelentett, inkább a tisztánlátás pillanatát. A tragikus kultúra nem menekül a fájdalom elől, ellenkezőleg: értelmet keres benne. Ma mintha ezt a munkát…

Olvasás folytatása

A megmaradás eszközei

Európa identitásközösségénél is mélyebb réteg az emlékezeti közösség. Összekötő kapcsunk a közösen hordozott sebek hálózata, nem pedig valamiféle utólag konstruált, egységes sikertörténet. Háborúk, bűnök, bukások és tanulságok rétegződtek egymásra, folytonosan újraértelmezve az előzményeket. Az európai történelem barázdált táj. A felejtés ebben a térben amputációval ér fel. A múlt levágása a gyógyulás ígérete helyett a súlytalanság…

Olvasás folytatása

Valami hiba történt. Kérlek, frissítsd az oldalt és/vagy próbáld újra.