Egy régi arab legenda szerint amikor Isten szétosztotta az értelmet, a görögöknek a fejébe, a kínaiaknak a kezébe, s az araboknak a nyelvébe rejtette. Nekünk ezeregyszáz évnyi bizonyítékunk van arra, hogy a magyaroknak mindháromba jutott. Európa szegényebb lenne nélkülünk, de ez kevés: gazdagabbnak kell lennie általunk.

175 évvel ezelőtt először a mai értelemben vett nemzetként szabadságharcot vívtunk. Az oka és a célja ugyanaz volt, mint ma. A reformkor nagyjai kimondták: mi nem csak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni. A magyar szabadságot a magyar géniusz formálhatja számunkra élhetővé.

Tegyük fel a kérdést: létezik-e magyar géniusz? Abban a globális őrületben, amiben ma élnünk adatik, alighanem ez az egyik legfontosabb kérdés, és az alábbiakban meg is indokolnám, hogy miért gondolom az egyik legfontosabbnak.

Tudjuk, hogy a géniusz szavunk a latin ’genius’ szóból ered, aminek jelentését szellemi képességként, az emberi szellemmel szokás aládúcolni, még pontosabban az emberi szellem alkotó erejét értjük alatta. A latin ’geno’ ige viszont az ógörög ’gennao’ szóból eredeztethető, aminek a jelentése: nemz, teremt. Ezért mondják azt egyes filozófusok, hogy a géniusz az isteni teremtésaktust ismétli meg, és mint ilyen, nem lehet szabálykövető. Van a géniuszban valami isteni, tehát ráción felüli, az emberi értelem számára megfoghatatlan és értelmezhetetlen, és ezt többezer éve csodáljuk. Épp ezért nehéz érvelni amellett, hogy eme isteni résznek lehetne nemzetisége. Továbbra is kérdés, hogy a géniusz lehet-e magyar. Józanabb bölcselők azt javasolják, hogy ilyenkor érdemes a következmények felől is végiggondolni a problémát, szerintük a teremtett világból lehet következtetni a teremtőre. Ha ez így van, akkor a mi kérdésünk úgy fogalmazható át: van-e az emberi létezésnek magyar minősége, létezik-e magyar világ?

A válasz mi magunk vagyunk. Magyar géniuszok alakították Európa e szegletét legelőből hazává. Nekik köszönhetően a bárhol szabadságával szemben mi a valahol szabadságában élünk. Ezalatt azt értjük, hogy szeretjük a hazánkat, szülőföldünket és nemzetünket, magyarul nézünk a világra, és saját életet akarunk élni. Van tehát az emberi létezésnek magyar minősége, mert azt éljük. És ezt a minőséget mindig a géniuszaink srófolták följebb. Konkrét életidejükben olykor mostohán bánunk velük. Sorsközösségünkben követjük őket.

És emiatt fontos a magyar géniuszra irányuló kérdés, mert a válasz megerősíti: mi magyarként vagyunk hozzáadott érték Európának és a nagyvilágnak.

Magyarnak lenni jó.