Összes szócikk
-
Gyerekkoromban papírhajót hajtogattunk, a Nagy-Homoród vizére tettük, és néztük, hogy mi történik, ha elengedsz valamit, aminek se vitorlája, se kormánya. Mindig ugyanaz történt, ami annyira frusztrált minket, hogy egy idő után abbahagytuk. A hajó egy ideig szépen haladt, aztán megpördült, fennakadt egy ágon, vagy befordult egy örvénybe, és ott keringett, amíg szét nem ázott. Soha…
-
Milyen Európában kell majd gyermeket vállalniuk a gyermekeinknek? Ezt a kérdést teszem fel magamnak az egészségesnél és a kívánatosnál jóval gyakrabban. Az elmúlt években egyre dühösebben láttam, ahogyan az Európai Unió, az általunk évtizedekig vágyott jóléti Kánaán veri szét magát. Brüsszelben alattunk vágják a fát, és ha sikerrel járnak, mindannyian zuhanni fogunk. Az önsorsrontás alapproblémája,…
-
Hallgatom Kodály Székely fonóját, enyém, tiéd, miénk. Négy gyermek – 8–9 évesek – a szomszéd szobában a K-pop démonvadászok betétdalát énekli, miközben egymás mellett ülve online Robloxot játszanak. Nemrég jöttek be az udvarról, piros az arcuk, fel vannak pörögve, kell a zene. Szerencsésebbek, mint én, mert a K-pop nem az enyém, de Kodály az övék…
-
Orbán Viktor miniszterelnök tegnap, a 2026-os évértékelőjében egy méltatlanul elfeledett fogalmat hozott be ismét a köztudatba. Ez a hivatásközösség fogalma. A fogalom kidolgozója Joó Tibor, a két világháború közötti szellemtörténetünk ugyancsak elfeledett alakja. Joó a nemzetet nem etnikai-biológiai, hanem szellemi-erkölcsi „hivatásközösségnek” fogta fel. A nemzet lényege nála nem a vér, a nyelv vagy az állam,…
-
Amióta egyfajta kulturális ellenforradalomban élek annak érdekében, hogy visszaszerezzem az eltűnt időt, egyre többet teszek-veszek a konyhában. Az ellenforradalmam elég egyszerű: ha olvasok, akkor este kilenc után csak papírkönyvet és csak olyan szerzőtől, aki legalább ötven éve halott; este zenét kizárólag bakelitről hallgatunk, mert a hordozó eleve megszűri a tartalmat, nem lehet továbbkattintani, és adott…
-
Hosszú ideig éltünk abban a hitben – talán még az iskolában is így tanították nekünk –, hogy Európa térképének bal oldala a jövő, a jobb oldala pedig a múlt. Hogy mi, itt Közép-Európában, egyfajta örökös fáziskésésben vagyunk. Hogy az a dolgunk, mint a szorgalmas kisdiáknak: másolni a nyugati mintákat, igyekezni, felzárkózni, és reménykedni, hogy egyszer…
-
Szokás mondani, hogy a kultúra olyan, mint a levegő. Természetesnek tűnik, ha van, és csak akkor jövünk rá a fontosságára, ha elfogy. Közhely, persze. Csakhogy a közhelyekkel az a gond, hogy mondogatjuk azokat, de nem gondolunk mélyen bele az igazságtartalmukba. Pedig néha érdemes. Szokás mondani, hogy a kultúra olyan, mint a levegő. Természetesnek tűnik, ha van,…
-
Jegyzet a magyar kultúra napjára Márai Sándor írja valahol Kosztolányi Dezső kapcsán: mindig a költők csináltak legelőből hazát. Ez nem irodalomtörténeti megjegyzés. Civilizációs diagnózis. Benne van az egész történelmünk. Ami — mostanság tapasztalhatjuk igazán — nem ért véget. A legelő adott. A haza nem. A legelő természeti állapot, a haza kulturális teljesítmény. A kettő közötti…
-
1823 novemberében egy huszonéves temesvári hadmérnök levelet küld az apjának. Bolyai János tudja: amit papírra vet, az nem pusztán matematikai felfedezés. Hanem a valóság újraírása. „A semmiből egy ujj más világot teremtettem” – írja, és ebben a mondatban ott lüktet minden, ami később a magyar valóságformáló gyakorlat legjobb hagyományává nemesedik. Mit teremtett Bolyai? Lehetőséget. Arra…
-
A fiunk, aki még életében nem élt rendes telet, napok óta teljesen fel van pörögve. Számára az elmúlt napok időjárása legalább akkora sorsforduló, mint a felnőtteknek lehetett a pandémia. A világa radikálisan megváltozott. Születése után vásároltuk meg a hegyvidéki elöregedő zsákfaluban a Kádár-kockánkat, hogy lásson telet, előrelátó szülőkként a házzal együtt még szánkót is vettünk,…
-
Ha fellapozzuk a régi írásokat, kiderül, hogy a hübrisz az ókori Athénban nem holmi jellembeli gyengeség volt, hanem konkrét bűntény. Ma már ezt is rosszul értjük. A hübrisz anno nem a sima gőg, nem a „fenn hordja az orrát” nevetséges magabiztossága volt, hanem a szándékos, kéjes erőszak. Az a fajta túlkapás, amikor valaki nem csak…
-
Véget ért az ünnep. Mielőtt azonban elköszönnék egymástól, álljunk meg egy pillanatra az őrtűz parazsánál. A Hazaszótár nem csupán szavak gyűjteménye. A Hazaszótár: önvédelem. Azért kezdtem el írni, mert azt éreztem: a 21. század legnagyobb csatája nem a földekért, nem az erőforrásokért zajlik, hanem a tudatokért. És ebben a csatában az első áldozat mindig a…
-
Advent negyedik vasárnapja. A koszorú teljes díszben áll. Ma meggyújtjuk az utolsó gyertyát is. A hagyomány szerint ez a szeretet gyertyája. De ne tévesszük össze ezt a szeretetet a romantikus filmek érzelgősségével vagy a szeretet ünnepe marketingjelszavaival. Ez a szeretet: fegyelem és figyelem. Ez a szeretet: jelenlét. Ez a szeretet nem azt kérdezi, hogy vagyok,…
-
Advent harmadik vasárnapja. Meggyújtjuk az öröm gyertyáját. Az örömről is nehéz ma már a félreértés kockázata nélkül beszélni. A fogyasztásra kondicionált világunkban a 21. század embere összekeveri az örömöt a szórakozással. A szórakozás zajos, a külvilágból jön, ingerek kellenek hozzá, és gyorsan elillan. Az anyanyelvünk itt is segítségünkre siet megérteni a lényeget. A „szórakozás” szavunk…
-
Advent második vasárnapján meggyújtjuk a remény gyertyáját. A remény nem hangulat, nem a karácsony előtti jókedv. A remény tartás. Tengely. Az ember belső iránytűje, amely nem a pillanathoz, hanem az örökléthez méri magát. És ahol iránytű van, ott út is lesz. A számoknak és formáknak jelentése van. Amíg csak egy gyertya égett, az a virrasztás…
-
Advent első vasárnapja van. A várakozás ideje. Ilyenkor az ember ösztönösen befelé figyel. Készülünk az ünnepre, a fény születésére úgy, hogy mindenütt villognak a karácsonyi izzók, töltik a szemet a képernyők. És erről, hogy a fényszennyezésben a fény születésére várunk, a minőségi éhezés fogalma jutott eszembe. Ez ugyan nem szerepel az orvosi szakkönyvekben, mégis milliókat…
-
A magyar-ír VB-selejtező 96. percében elnémult a stadion. Akkor kaptuk a harmadik gólt, aminek következtében negyven év után megint elszálltak a VB-részvételi álmaink. Az a csend a lélek csendje volt. Érdemes ebből a csendből építkezni, mert megmutat valamit a manapság divatozó testkultusz marketingdömpingje mögötti valóságról, amiben a sport a modern szétesés ellen ható kulturális ellenállás:…
-
A jövő héten két olyan nap is van, ami számomra egybeolvasódik: november 19-én a nemzetközi férfinap, november 20-án a gyermekek jogainak világnapja. Ráadásul a filozófia világnapját minden év novemberének harmadik csütörtökén ünnepeljük, mely idén november 19-re esik. Arról beszélnék tehát, hogy hogyan illeszkedik mindez egymáshoz az én világomban. Hajnali fél háromkor felriadt a fiam. Rosszat…
-
Ha a távoli horizontra szegezett tekintettel megyünk, könnyen elbotolhatunk egy göröngyben. A „nézz a lábad elé” szülői intése akkor is érvényes, amikor az ember a kulturális nemzetépítés stratégiáján gondolkozik – most már hivatalból is. Ezért most egy rövid jegyzet erejéig nézzük meg a leghétköznapibb dolgunkat, ami mindannyiunkban közös, ugyanakkor az emberiség szintjén is értelmezhető. És…
-
Azt hiszem, abban most már mindannyian egyetértünk, hogy az a válság, amelyben élünk, nem csupán konjunkturális, és már nem is csak strukturális – hanem civilizációs válság. Több mint ezer esztendeje talán először fordul elő velünk, európaiakkal az, hogy az Európára vonatkozó állításaink mintha nem jelentenének semmit. Az európai kultúra és civilizáció értelemadó szövete fölfeslett. Megszűntek…
-
Amikor 2019 elején pályázat útján véglegesen elnyertem a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatói tisztségét, egy nagyon okos barátom azt mondta: nekünk nem új Petőfinek kell lennünk, hanem új Kazinczynak vagy Széchenyinek. Ez a barátom megsejtett valamit abból a radikális változásból, amiben élünk, pedig akkor még sem világméretű pandémia, sem háború, sem a mesterséges intelligencia térnyerése nem…
-
Az, hogy a világ változik, nem új tapasztalat. Mindközönségesen történelemnek hívjuk ezt a folyamatot. Oka mindig van a változásnak – hogy célja van-e, az leginkább hit kérdése. Hitből is sokféle van, most maradnék a nyugati kultúrkörön belül. Nálunk nagyon leegyszerűsítve alapvetően kétféle fölfogás uralkodik. Nekünk, keresztényeknek egyszerűbb a dolgunk, mi üdvtörténetben élünk, a Fennvaló tudja,…
-
A 2025-ös irodalmi Nobel-díjait Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda a Svéd Akadémia. Kertész Imre után bő két évtizeddel tehát ismét van egy magyar Nobel-díjas írónk. Mindenekelőtt innen is gratulálunk Krasznahorkainak. Vagy helyesebb inkább egyes szám első személyben: gratulálok? Az óvatoskodás azért indokolt, mert amilyen bolond időket élünk, nem tudhatjuk, hogy akarva-akaratlanul kivel vállalunk sorsközösséget, egyáltalán sorsközösség-e,…
-
Tíz éve feslett fel a wilkommenskultur fátyla. Tíz évvel ezelőtt Röszkénél fiatal, életerős férfiak megrohamozták azt a határkerítést, amit nem mások ellenében, hanem a magyar haza, a magyar családok védelmében épített a kormány. Emlékezzünk vissza: a wilkommenskultur papjai szerint már a szándék is főbenjáró bűnnek számított. A nyílt társadalom építése és a nyugati jóemberségnek álcázott…
-
Van nekem egy titkos hősöm: Elek apónak hívják. Aligsrácként több helyről raktam össze a hős karakterét: Benedek Elek alakjára Kőrösi Csoma Sándor köpenyét adtam, Tamási Áron kölcsönözte a lajbit és a harisnyát, Arany János tömörítette a mondandót, Márton Áron püspök is ott tartotta fölötte áldón a kezét. Elek apó ráadásul Kányádi Sándor hangján szavalta a…
-
Remélem, mindannyian értesültek arról, hogy a nemzet fővárosában, annak is egy ikonikus templomterén, a Ferenciek terén ellenzéki tüntetést szervezett Hadházy Ákos országgyűlési képviselő. Nem a tüntetés a hírértékű, mert ő főállású tüntető, hanem ami ez esetben történt, és ami túlmutat az aktuálpolitikai iszapbirkózáson. Sajtótudósítások szerint az ellenzéki politikus beszéde alatt megszólalt a Ferenciek terén álló…
-
Közhelyszámba megy, hogy az emberiség, ami alatt elvakult gőgünkben mi általában a nyugati civilizációt szoktuk érteni, semmit sem tanult a vérzivataros XX. századból. Az intellektuális restség és a gondolattalanság tág teret nyit a hibás válaszoknak. Csak hogy a legfrissebb példákat soroljuk: így történhetett meg, hogy a „woke”-nak címkézett faji alapú osztályharcot, vagyis a fasiszta kommunizmust…
-
A jegyzet elhangzásának napján lesz a hagyományos kötcsei találkozó, ahol a konzervatív-nemzeti tábor eszmét cserél, majd a kerekasztalbeszélgetések után meghallgatja Orbán Viktor miniszterelnök általában nagyívű előadását. Szóval nem egy szórakoztatóipari csúcsrendezvény, amire bejutni vágynának a magyarok, én viszont elmegyek, ha meghívnak, és most azt is elmondom, hogy miért, meg azt is, hogy ez miért tartozik…
-
Több évtized után Kapu Tibor személyében ismét adtunk egy űrhajóst – de kinek is? Induljunk ki abból, hogy aki az űrkutatással, űrutazással foglalkozik, az a jövőbe fektet be, vagyis reméli a jövőt. És aki ebben csak a technológiai fejlesztéseket látja, annak a gondolkodását nevezzük most – mindenféle pejoratív felhang nélkül – „földhözragadtnak”. Minden bizonnyal származnak…
-
Van egy meghatározó élményem, és sajnálnám, ha a fiamnak nem lenne hasonlóban része. Fura módon ez az élmény az áramszünethez kapcsolódik. Félreértés ne essék, nem az áramszünetet kívánom az utánunk következő nemzedékeknek – hanem azt az időt, amit ezalatt tartalommal kellett kitölteni. Az alapélmény: egy emberöltővel ezelőtt, tizennégy évesen ülök Székelyudvarhelyen a Tamási Áron nevét…
-
Van az embernek egy olyan képessége, aminek a használatáról egyre inkább leszoktatnak/ leszokunk. Ez a gondolkodás. Pedig gondolkodni nagyon jó szórakozás is, intellektuális játék, ha úgy tetszik, egyfajta edzés. És nem kell hozzá sok minden: kis csend, leginkább a fejedben, meg egy kiindulópont. Vegyünk egy szállóigévé nemesült kijelentést: magyarnak lenni jó. Mit értünk ezalatt? Bontsuk…
-
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap” – Szent Lukács könyvében így kérlelik az Urat, így kérleljük Őt Csíksomlyón is. Maradj velünk, mert esteledik… Amikor az idei csíksomlyói búcsú címét megadták, akkor még nem sejthették, hogy micsoda többletjelentéssel fog bírni „a remény zarándokai” gyűjtőfogalom. Maradj velünk, mert esteledik… Miközben Európa egyre bonyolultabb térképeken…
-
Néhány éve, még a Covid előtt édesapámmal utaztam Székelyföldön. Milyen szépen kizöldült itt minden, csodálkoztam rá az egyik fennsíkon, gyermekkoromban még elég barna volt. Hát igen, morogta, ahogy csak a székely férfiak tudnak morogni, mert akkor itt még pityóka vót, oszt’ feladták, legjobb esetben legelőkként használják a fődeket. Majd fejét csóválva hozzátette: nagyanyád idejében minden…
-
A csíksomlyói búcsú és a nemzeti összetartozás napja előtt bő héttel az ellenzék vezére Nagyváradon – a szerinte egyébként „román földön” – föltette a kérdést: ki a jobb, Bartók Béla vagy George Enescu? Majd meg is válaszolta: mindkettő, hozzátéve, nekünk nem kell választanunk közöttük. Ez a kérdés ebben a formában csapda. Abból a liberális alapvetésből…
-
Folyamatosan kísért az a kényelmetlen gondolat, vagy inkább érzés, hogy nem a saját koromban élek. Több forrásból is táplálkozik ez az érzet, de leginkább a közösségi média miatt bizonytalanodtam el. Néhány hónapja ugyanis – pár év kihagyás után – visszatértem a közösségi média platformjaira. Amikor kivonultam erről a virtuális terepről, még nem tudtuk, mi az…
-
Erdély úgy van, hogy nincs, pedig igény lenne rá – ezt a mondatot évente leírom, mert több mint egy évszázados hiányérzet teszi igazzá. És a jelenlegi romániai elnökválasztások eseményei azt mutatják, hogy a románok is rádöbbentek: az elmúlt bő 150 évben Románia is úgy volt, hogy tulajdonképpen nem létezett. Ennek megértéséhez vissza kell mennünk Románia…
-
A pápaválasztás napján, de még a fehér füst felszállása előtt nyitottuk meg Berecz András, a Nemzet Művésze „Szívverés a magasban” című kiállítását a Múzeumkertben. Berecz Andrásról számomra csak pár hónapja derült ki, hogy harangos ember is. Azzal keresett meg, hogy ő évek óta szenvedélyen fényképezi a többszáz éves harangok belsejét, még pontosabban azt az ütésnyomot,…
-
A hét elején, egészen pontosan hétfőn dél körül Spanyolország és Portugália nagy részén, valamint Franciaország déli régióiban hatalmas, szinte példátlan áramszünet alakult ki, amely milliókat érintett, megbénítva a közlekedést, a kommunikációt, a banki szolgáltatásokat és a mindennapi életet. Leállt a metró, a vasúti közlekedés, a közlekedési lámpák, a repülőtereken is fennakadások voltak, a bankautomaták és…
-
Jorge Mario Bergoglio, akit Ferenc pápaként ismert meg a világ, 2025. április 21-én, húsvéthétfőn, 88 éves korában tért vissza Teremtőjéhez. Benne nem csupán egy egyházfőt, hanem egy olyan tanúságtevőt vesztettünk el, aki számára a hit nem elvont elmélet vagy erkölcsi elv volt, hanem létezésének alapvető valósága. Egy olyan hit, amelyből természetesen fakadt minden szava és…
-
Antall József miniszterelnöknek tulajdonítják azt a mondást, miszerint „Európában még az ateista is keresztény”. Sokféle értelmezése lehetséges ennek a tételmondatnak, de elnézve a nagyheti készülődést, zsibongást, én inkább most arra hívnám fel a figyelmet, amit egy pár napja megjelent könyvben a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány kutatói állítanak: adatokkal alátámasztva azt mutatják be, hogy Magyarországon igencsak…
-
Ne barátkozzanak kortárs írókkal, költőkkel. A magyar költészet napja után beszéljünk azokról, akik nem írnak ki a lap széléig. Költőből alapvetően kétféle van: aki mondja, és aki csinálja. Az előbbivel mindannyian találkozhatunk. Költő vagyok, mondja köszönés helyett, ráhagyod, ha költőnek akarod tudni magad, hát légy költő. Ártalmatlan szerepjáték, nem bánt senkit, nem akar megváltoztatni téged,…
-
Nagyjából 25 évvel ezelőtt írtam először Márairól. Az ezredforduló környékén a kolozsvári Korunk folyóirat filozófiai szerkesztőjeként olvasónapló vezetését vállaltam havi penzumban, és talán a centenárium okán szembejött velem Márai Sándor. Ez is sorsfordító találkozásnak bizonyult. Ismertem addig is, persze, ahogyan a klasszikusokat ismeri az ember, tisztelettudó felületességgel. De abból az olvasónaplóból gyakorlatilag idézetgyűjtemény lett. Lenyűgözött…
-
2018 nyarán – egyéves lett a kölök – menekülő útvonalakat terveztünk a belvárosi albérletből. Annyi pénzünk akkor nem volt, hogy az agglomerációban keressünk házat, hitelt, kölcsönt még nem mertünk kérni. De abban biztos voltam, hogy ház kell, mondok az asszonynak, valószínűleg kevesebb van hátra nekem, mint amennyit eddig eléltem, elegem lett a tömbházakból, tömegszállásokból, a…
-
A kommunista nem vész el, csak átalakul – ez volt az első lecke, amit az erdélyi magyarság 1989 szabadító karácsonya után a saját bőrén megtanult. Harmincöt évvel ezelőtt a hírhedt – és akkorra megszüntetettnek hitt – Szekuritáté pogromot szervezett Marosvásárhelyen az erdélyi magyarság ellen. Felhergelt, leitatott, buszokkal beutaztatott románok támadtak az anyanyelvi oktatást és kultúrát…
-
Március idusán mindig a forradalom pillanatát ünnepeljük: a Pilvax kávéházat, a Nemzeti Múzeum lépcsőjét, Petőfit, a tizenkét pontot és a nyomdagépek zaját. De gondolunk-e elégszer a másnapra? Arra a március 16-ra, amikor a forradalmi mámor után kezdetét vette a hétköznapok átalakításának hosszú, kitartó, küzdelmes munkája? Nemzeti ünnepünk másodnapján foglalkozzunk ezzel egy keveset. Annál is inkább,…
-
Az 1848-as Tizenkét pont utolsó követeléseként egyetlen szó szerepel: „Unió”. A márciusi ifjak a történelmi együvétartozás tudatát és kívánalmát sűrítették ebbe az egy szóba. Bő százötven évvel később, 2007-ben a megváltozott történelmi kontextusra reagálva ugyanezt így fogalmaztuk át szülőföldünkön, de már nem a Petőfiék által megálmodott magyar országban: „Unió, Erdéllyel!” Úgy gondoltuk – és gondoljuk…
-
Sok kapaszkodót kínál Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszéde, kapaszkodik is belé fű, fa, virág. Én most azt emelném ki, amelyiknél a legnagyobbat bólintottam, idézem: „Aztán itt vannak az aggasztó adatok a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről. Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékeznünk. Bármi áron. Szó szerint…
-
Konzumidióta vagyok, ami azt jelenti, hogy minden technológiai újdonságot megnézek, kipróbálok, és ez elég sok pénzembe kerül. Ráadásul ez a pénz nem a magyar gazdaságban csapódik le, mert a kipróbált újdonságok a legritkább esetben magyar fejlesztések. A leggyakoribb kombináció, hogy a Távol-Keleten gyártott hardveren amerikai szoftver csábít pénzköltésre. Mondhatnám, hogy pörgetem a világgazdaságot, de ebből…
-
A világpolgár magyar értelmiség egy részének van egy nagyon irritáló szokása: alighogy átlépi az országhatárt, hátraköp a válla fölött. Magyaroznak ha kell, ha nem, mintha ez lenne a belépő a világpolgári klubba. Emlékszünk még Kertész Ákosra Kanadából, aki szerint a magyarok „genetikusan alattvalók”. Idézzünk abból a szövegéből, amiben megpróbálta megmagyarázni a magyarokra alkalmazott nagy botrányt…
-
A héten ünnepeltük Csoóri Sándor 95. születésnapját. Az ünnepséget a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartottuk, ahol Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium elöljárója elkötelezte magát a zámolyi Csoóri-szülőház felújítása és emlékhelyként való újragondolása kapcsán. A magam részéről soha nem váltottam szót személyesen Csoóri Sándorral. Ismertem őt távolról, mint ahogyan a köztünk járó félisteneket ismeri az…