Folyamatosan kísért az a kényelmetlen gondolat, vagy inkább érzés, hogy nem a saját koromban élek. Több forrásból is táplálkozik ez az érzet, de leginkább a közösségi média miatt bizonytalanodtam el.
Néhány hónapja ugyanis – pár év kihagyás után – visszatértem a közösségi média platformjaira. Amikor kivonultam erről a virtuális terepről, még nem tudtuk, mi az a TikTok – és ma már az az elsődleges információforrás és szórakozást biztosító platform sokak számára.
Szerintem a nyugati civilizáció végjátékát fogja eredményezni. Van benne ugyanis egy olyan csapda, ami a mesterséges intelligenciával kombinálva életképtelenekké tesz bennünket. A csapda lényege röviden: a tiktokkerek kimondatlanul is abban élnek, hogy a tudást egy rövid, nagyon rövid mozgóképes anyagból is meg lehet szerezni. Azzal a meggyőződéssel készít boldog-boldogtalan kényszerűen rövid videókat bármiről, hogy – jó esetben – így át tudja adni a tudást.
Engem már évtizedekkel ezelőtt, nagyjából az egyetemeinkre bevezetett bolognai rendszer kezdetétől zavart az a gyakorlat, hogy az egyetemi hallgatóknak nem könyveket kell elolvasniuk, hanem csak könyvekből kijelölt részeket. A kötelező bibliográfia egyre inkább oldalszámokból állt, ezáltal azt közvetítettük a szépreményű ifjúságnak, hogy nem kell foglalkoznod az egésszel, elég nekünk csak a rész. Vagyis a bölcsesség szeretete helyett a saját összefüggésrendszeréből kiszakított résztudás elsajátítására késztettük őket. Ennek az lett a következménye, hogy megboldogult filozófus koromban filozófiai konferenciákon önálló gondolat vagy belátás nélküli darálmányokat hallgattam, tíz szöveg alapján készített tizenegyedik szöveggel bíbelődtem egy filozófiai szakfolyóirat szerkesztőjeként. És elég sok anyagot küldtek a kollégák, mert kellett a publikáció, a kilóra mért akadémizmus világában mennyiségi kérdéssé vált a karrierút.
A közösségi média logikája ennek egyenes folytatása. A közéleti véleményekben több az indulat, mint a gondolat, amitől értelemszerűen nem válnak igazabbá, de bántóbbak lehetnek. A süket és vak indulat jelentős mértékben akadályozza azt, ami a Nyugatot naggyá tette: a megértést és a más vélemények eltűrését, vagyis a toleranciát. Az egészlátás hiánya az értelmes vitát lehetetleníti el. A különböző és ma már hülyebiztos segédeszközökkel hamissá módosított virtuális identitások nem csak a képmutatást teszik követendő és helyes gyakorlattá, hanem az énképeinkre is romboló hatással bírnak. Erre jött a woke őrülete, amiből megtanulhattuk, hogy a valóság tényeit is zárójelezhetjük, ha te épp kutyának érzed magad, akkor jogod van kutyának lenni, pontosabban: jogod van ahhoz, hogy kutyaként ismerjenek el. Nincs valóságpróba, nem kell kutyaként élned, csak ezt kell állítanod magadról – és nem az őrültek házába csuknak, hanem megtapsolnak téged.
És most azt ígérik, hogy egy harminc másodperces videókból megtanulhatsz zongorázni. (Konkrét példa!) Nem fogsz.
Emiatt érzem magam úgy, mint aki nem a saját korában él. Néhány ezer év tapasztalata alapján tudjuk, hogy nem lehet résztudásokat összelegózni egészlátássá. Tudjuk, hogy a valóság törvényeit, a fizikai és biológiai meghatározottságokat nem lehet bemondással felülírni. Tudjuk, hogy nem lehet a végtelenségig hazudni, önmagunknak meg pláne nem. Tudjuk, hogy nem lehet tanulás és gyakorlás, vagyis következetes munka nélkül tudást szerezni. Azt is tudjuk, hogy ha hagyjuk, hogy a mesterséges intelligencia helyettünk gondolkodjon, akkor előbb-utóbb helyettünk döntést is fog hozni.
Mégis arra kötelezem a hozzám tartozó intézmények vezetőit, hogy tiktok-videókat készíttessenek a nemzet kulturális örökségének általunk gondozott részéről. Mert a virtualitás felfalta a valóságot: ha nem vagy ott ezeken a platformokon, akkor nem is létezel.
Márpedig arra vonatkozóan is van párezer éves tudásunk, hogy a valóság ránk tudja és ránk is fogja rúgni az ajtót. Akkor pedig ott fogunk állni eszköztelenül, gondolattalanul és problémamegoldási készségek, képességek, gyakorlati tudás nélkül.
A nyugati civilizáció meg három rövid videóban tagadni fogja a valóságot, három hosszabb mozgóképes anyagban önnön nagyszerűségét dicséri, és még további három rövid búcsúvideóban elküldi a fenébe a túlélőket.