Kezdjük onnan, ahonnan az orosz-ukrán háború kitörésekor indultunk: minden háború értelmetlen, minden emberi élet egyszeri, megismételhetetlen és pótolhatatlan – keresztény nézőpontból szent. Ezt gondoltuk és gondoljuk mi keresztény alapon. És amikor még számított, hogy mit gondol a Nyugat, ezért is születhetett meg Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata. 

Ettől még a világban naponta történtek és történnek gyilkosságok, sok helyen az igazságszolgáltatás eszköze a halálbüntetés, és nincs olyan kontinens, ahol ne fegyverrel próbálnának meg valakik legyőzni másvalakiket. Emberek gyilkolnak embereket, egyénenként és együttesen is magasról tesznek az emberi jogokra. 

Ne ölj, tiltotta már az Úr a hatodik parancsolatában, márpedig ölni fogok, vonta meg a vállát a teremtménye, mit tudsz tenni ellene? 

És igazából ez a legfontosabb kérdés: mit tudunk tenni ellene? Moralizálhatunk, persze, sőt, kell is, el kell mondanunk, hogy ez nem helyes. Embertársad életét elvenni nem helyes, ezt még az is tudja, aki nem hisz a keresztény Istenben. 

De mit tudunk tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk?

Globálisan: semmi érdemlegeset. Kiszögezhetjük Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát minden városfalra, sok foganatja nem lesz. Ha nincs erőnk érvényt szerezni ezeknek a jogoknak, akkor az a dokumentum csak holt betű marad, arra lesz jó, hogy a frontkatonák belecsomagolják az elemózsiát, vagy kapca helyett beletömködjék a bakancsba.

Nem mintha a világ jelentős részén eddig is ezt tartották volna irányadónak. És ez most eléggé egyértelművé vált. 

Valami megváltozott ama szombat reggel óta. A Hamász terroristái a civil áldozatokkal és a brutalitásukkal azt üzenték, hogy az ő szemükben egy más vallású emberi lény nem ugyanolyan értékű, mint ők, a más vallású emberek élete nem számít. És ezt az üzenetet harsogják a palesztinpárti antiszemita tüntetők. Annál egyszerűbben nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan a nyugati városokban utcára vonuló tömeg megfogalmazza. Mégsem értik a vezetőik. Azért nem értik, mert a vallási türelem, vagyis a tolerancia bevett gyakorlata óta nem feltételezik, hogy lehetséges lenne a vallásháború. Legalábbis nálunk. 

Márpedig ez szombat óta nem lehetőség, hanem véres valósága a nyugati civilizációnak is. 

Európának ebben a játszmában nem osztottak lapot, pontosabban azelőtt bedobtuk a kártyáinkat, mielőtt még a téteket megtették volna. 

A NATO leginkább Törökország miatt béna kacsa ebben a történetben. 

Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke hiába nyilatkozta a minap: „Mindazoknak, akik arra gondolnának, hogy kihasználják ezt a helyzetet, egyetlen szót mondanék: ne!” 

„Na igen, persze”, bólogatnak a tálibok Afganisztánban, majd idézik, hogy „tietek minden óra, de miénk az idő”. Mivel ők soha nem gondolták azt, hogy a történelem véget ért, az idő tényleg nekik dolgozik.