1802 márciusában Széchényi Ferenc ún. felségfolyamodványban fordult Ferenc osztrák császár és magyar királyhoz. Ebben a folyamodványban Széchényi megfogalmazta a könyvtár- és múzeumalapítási szándékát. Az uralkodó 1802 június 23-án kedvező határozatot hozott a folyamodvány kapcsán, így az idősebb Széchényi az év november 25-én aláírta és a Kancelláriához benyújtotta azt az alapító okiratot, amelynek értelmében létrejött a magyar nemzet könyvtára és múzeuma. Az osztrák császár és magyar király már másnap, november 26-án aláírta az okiratot. 

A nemzeti közgyűjtemény a pesti pálos kolostor épületében 1803. augusztus 20-án nyílt meg, ünnepélyes felavatására 1803. december 10-én került sor, amikor Széchényi személyesen adta át könyvtárát József nádornak. A gyűjtemény mintegy 13 ezer nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket tartalmazott.

A gyűjtemény hamarosan újabb felajánlásokkal kezdett bővülni. A könyvtári dokumentumok mellett a bibliotéka gyűjtőkörébe nem illeszthető nagy mennyiségű tárgyat (érceket, kőzeteket, ásványokat, kézműipari remekeket, ipari és néprajzi objektumokat, fegyvereket stb.) is ajándékoztak az új intézménynek. Ez utóbbiak számára – József nádor kezdeményezésére – alapította meg a magyar országgyűlés az 1808/VIII. törvénycikkel a Magyar Nemzeti Múzeumot.

A két társintézmény 1846-tól több ütemben költözött be az addigra felépült pesti Múzeum-palotába, és közös főigazgatóság alatt működött. 1949-ben a könyvtár kivált a közös főigazgatóság keretéből, és 1985. április 2-án helyileg is elkülönülve a múzeumtól, felköltözött a budavári palota F épületébe.

Ugorjunk a jelenbe. 2024-ben úgy döntött Magyarország kormánya, hogy a szerteszét gyöngeség állapotában figyelemért küzdő közgyűjteményeink egy részét  július 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központba integrálja. 

Napra pontosan 222 évvel az alapítás után, holnap, azaz 2024. november 25-én reggel bemutatjuk az idei évben létrehozott Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ fejlesztési stratégiáját, majd este az Országos Széchényi Könyvtárban gálaest keretében üljük meg a születésnapot. A gálaesten a két társintézmény, vagyis az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói mondják a köszöntő beszédeket, ismét együtt és szövetségben, jómagam a közgyűjteményi központ elnökeként a sajtóreggelin vázolom a közös stratégiánk lényegi elemeit. 

A stratégia nem csak azért közös, mert közös célokat fogalmaztunk meg, hanem azért is, mert a közgyűjteményi központ kollektív tudását is tartalmazza. A konkrét szövegíró csapat mellett minden kiemelt társintézmény vezetősége újrafogalmazhatta intézményi vízióját a nagy egész összefüggésében. A szakmai területeken pedig az intézmények által delegált legjobb szakemberek munkacsoportok keretében csiszolták össze a részstratégiákat. Az így összerendezett nyersanyagot külső szakemberek „tisztafejezték”, véleményezték. 

És hogy miért fontos ez a stratégia annyira, hogy ebben a jegyzetben is erről beszéljek?

Többek között azért, mert a közgyűjteményi szerves együttállás olyan gyakorlat, ami nemzeti gondolatként átlag százévente vissza-visszatér: az alapítás után százhúsz évvel, 1922-ben Klebelsberg Kunó hozta létre az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet. 

Az a Klebelsberg, akinek az egyik számomra legfontosabb gondolatát a fejlesztési stratégia vezető elvévé tettem. Sokat idézem, ismét idézni fogom: „Magyarország a végig nem gondolt gondolatsoroknak a hazája. Az emberek a logikai következtetések fonalát csak addig a pontig vezetik le és követik, ameddig az ő felfogásuknak kedvez és nem mennek tovább, különösen akkor nem, ha a továbbvezetett konzekvenciák már egészen más képet mutatnak.”

A teljes végiggondolás módszertana alapján néztük meg tehát, hogy hol tartunk, hová szeretnénk, és azt is, hogy hová kell eljutnunk ahhoz, hogy a magyar nemzet 24,5 millió darabos örökségrészének méltó gondozói legyünk. Ezért is nevezzük a stratégiánkat a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ kultúrkiválósági programjának. Mert nem az egyes intézményekről szól, nem is a közgyűjteményi központról. A jövőre 150 éves Klebelsberg Kunó felismerését máig érvényesnek tartván azt valljuk, hogy: „Az erkölcs és tudás hatalmával meg akarjuk hatványozni a magyar munka termékenységét és ennek a termékeny munkának révén módosabbak, függetlenebbek és mindenekfelett öntudatosabban magyarok akarunk lenni.”