Összes szócikk

  • Fájdalom

    Ötven évvel ezelőtt az idén százéves Nagy Lászlót kérdezte Kormos István kamerák előtt. Az interjú elhíresült részét csak emlékeztetőül idézem ide: „KORMOS ISTVÁN.: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled? NAGY LÁSZLÓ: Ha lesz emberi…

    Read more →

  • Jókai

    Induljunk ismét a kályhától, vagy stílusosan a barlangban lobogó tűz melegétől – vagyis ahogy a kedves hallgatók lassan már megszokhatták: Platóntól. A kedvenc filozófusom ugyanis már két és félezer évvel ezelőtt különbséget tett a vélekedés (doxa) és a tudás (episztémé) között. Többek között a Theaitétosz című dialógusában arra mutat rá, hogy a tudás lényegileg több…

    Read more →

  • Euronacionalizmus

    Idén ünnepeljük Klebelsberg Kuno születésének 125. évfordulóját. A magyar kultúrpolitika legnagyobb alakja olyan időszakban vállalta a nemzet szellemi újjáépítését, amikor hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakát élte. A trianoni trauma után ő volt az, aki felismerte: Magyarország csak akkor maradhat talpon, ha „kultúrfölényre” tesz szert a régióban. Mielőtt még felszisszennének a kedves hallgatók és elkezdenék nyomogatni…

    Read more →

  • Tudomány

    Idén egyebek mellett a magyar tudományt ünnepeljük. Ugyanis kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására. Példáját más nemesek, például Vay Ábrahám és gróf Andrássy György is követték. Így jött létre a Magyar Tudós Társaság. Az alapítást az 1827. évi XI. törvénycikk rögzítette. Az…

    Read more →

  • Barlang

    Gondolom, mindannyian ismerjük Platón barlanghasonlatát. De azért röviden a lényeg: Képzeljünk el embereket, akik születésüktől fogva egy barlangban élnek leláncolva, és csak a falat látják maguk előtt. Mögöttük tűz ég, és a tűz fényében tárgyakat hordoznak egy fal fölött, amiknek árnyéka a barlang falára vetül. A rabok csak ezeket az árnyékokat látják, és ezt hiszik…

    Read more →

  • Tündérkert

    Az idei év nálunk a kertről szólt. Idén először palántáztunk veteményeztünk, küzdöttünk, majd arattuk a terményt családi körben. És végre azt éreztük, hogy utolértük a saját életünket. Ugyanis az asszonnyal beleszülettünk egy fogalomba, majd annak jelentésmezejében nőttünk fel.   Ez a fogalom a Tündérkert. Székelyföldön még Ceausescu Romániájában is úgy tudtuk, úgy hittük, hogy mi a…

    Read more →

  • Szabadkarácsony

    Idén a nagy presztízsű Petőfi-díjat Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd és Mircea Dinescu román költő kapta. A Petőfi-díjat olyanoknak szokás adni, akik – a hivatalos indoklás szerint – az elmúlt évtizedekben kiemelkedően sokat tettek a közép-európai népek szabadságáért. A múlt idő kissé becsapja az embert. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy lezárt múlt hőseit ismeri így…

    Read more →

  • Hősidő

    Harminc öt évvel ezelőtt sietősen papírra vetett naplójegyzeteket olvasok. Napra pontosan 35 évvel ezelőtt, 1989. december 15-én Temesváron az a fiatal református lelkész, akit akkorra már hosszú ideje vegzáltak a román kommunista diktatúra erőszakszervezetei formálisan a saját püspöke feljelentése okán, ezt írja a naplójába: „Felkeltünk nyolc óra körül, reggeliztünk, reggeli tennivalók. Ilonka szólt, hogy emberek…

    Read more →

  • Egész

    Bő száz évvel ezelőtt született írásból idéznék: „… valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire…

    Read more →

  • Advent

    Advent első vasárnapján meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Így kezdődik a teremtés is. „Legyen fény”, mondá az Úr, és lőn világosság. Az advent lényege, hogy mit világít meg ez a fény, ami egyre csak növekszik a következő vasárnapokon meggyújtandó gyertyák, az ünnepi készülődés, a várakozás miatt. Szóval az a kérdés, hogy mit mutat…

    Read more →

  • Stratégia

    1802 márciusában Széchényi Ferenc ún. felségfolyamodványban fordult Ferenc osztrák császár és magyar királyhoz. Ebben a folyamodványban Széchényi megfogalmazta a könyvtár- és múzeumalapítási szándékát. Az uralkodó 1802 június 23-án kedvező határozatot hozott a folyamodvány kapcsán, így az idősebb Széchényi az év november 25-én aláírta és a Kancelláriához benyújtotta azt az alapító okiratot, amelynek értelmében létrejött a…

    Read more →

  • Bartók

    Egy olyan székely kisvárosban nőttem fel a román kommunista diktatúra ideje alatt, ami inkább falu, mint város. Gyermekkoromban a földművelés, állattartás éppúgy része volt az életünknek, mint bárki falusi embernek – annyi különbséggel, hogy az áramszünet és a hiánygazdaság okozta problémák a negyedik emeleti kétszobás tömbházlakásban erőteljesebben megmutatkoztak.  Ebben a kisvárosban – gyönyörű mai nevén:…

    Read more →

  • Világfalu

    Szokás mondani, hogy világfaluban élünk. Érzetre igaz lehet, mert úgy beszélünk az Amerikai Egyesült Államok-béli választásokról, mintha Felszegen történt volna, összegyűlünk az alszegi kocsmában, oszt’ izgulunk. Mintha ismernénk a felszegi erős embert, tudjuk, ki fia, borja. A másiknak is milyen rendes, dolgos ember volt az apja, sutyorogjuk, kár, hogy így elrontották az egyetemen, maradt volna…

    Read more →

  • Tárgyak

    Ha múzeumban dolgozol, naponta kapsz emlékeztetőt az emberi élet végességéről. Ha nagyon filozofikus akarnék lenni, akkor a muzeológus legnagyobb mentális kihívása az, hogy folyamatosan visszavettetődik „az autentikus létbe”. Olyan tárgyi valóság vesz körül bennünket, ami minden apró részletében túlmutat önmagán. A tárgyak utalásegészét nevezzük emberi teremtésnek.   Egy múzeumban megtanulod, hogy a mégoly nagy birodalmak napja…

    Read more →

  • Gondolatvég

    Munkatársaimmal hosszú hetek óta alapozzuk és rakosgatjuk össze a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ fejlesztési stratégiáját. (A következő hetekben erről fogok beszélni e jegyzetekben is.) Munkacsoportokban tisztázzuk a szakmai kihívásokat, főigazgatók igyekeznek túllépni a saját árnyékukon és az egész részeként újragondolni vezetői programjaikat.  Nem egyszerű a feladvány. Egyrészt azért, mert szembe kell mennünk a globális…

    Read more →

  • 1956

    1956 nem lezárt múlt. Schrötter Tibor ‘56-os hőssel olvasok nagyinterjút, azt mondja: „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Nem tudom megbocsátani, hogy a meghurcolások során a feleségem elvetélt a három hónapos magzatunkkal, majd később a minket ért kegyetlenségekbe ő is belehalt. Negyven éven keresztül minket nem tekintettek embernek.” Arra gondolok, hogy a minap a kisfiammal…

    Read more →

  •  Stresszburg

    Akinek ideje volt rá, az láthatta az eheti  strassburgi vita alapján, milyen is ma az úgynevezett európai elit.  Röviden: hiszterikák rikácsoltak elszabadultan. Az Európai Parlament balliberális szárnya valamiért nem tudja elfogadni azt a józan észen alapuló felismerést, miszerint hiába mondod egyre hangosabban, attól még nem lesz igazad.  Az európai elit balliberális tagjai láthatóan stresszben élnek,…

    Read more →

  • Október 6

    Régi tapasztalat, hogy többféle idő és tér létezik: van az az idő, amit óra mér, az a táv, amit méterben megadhatunk – és van az a téridő, amit az emlékezet formál.  Október 6-a a világ jelentős részének csak egy naptári nap október 5 és 7 között, semmi különös, telik az idő, tik-tak. Nekünk, magyaroknak ennél…

    Read more →

  • MI

    Az ember leginkább az ismeretlentől tart, szokás mondani. És mivel egyre többet hallani a mesterséges intelligenciáról (MI), a nyári szabadság alatt úgy döntöttem, hogy egyfajta bátorságpróbaként megnézem, mi ez a valami, ami megy valahová.  Két olyan területen próbálgattam a különböző modelleket, amelyeket befogadóként jobban ismerek, azt már nem merem állítani, hogy értek is hozzá: a…

    Read more →

  • Árvíz

    Amikor néhány évvel ezelőtt az Országgyűlés döntése nyomán a Magyar Kultúráért Alapítvány tulajdonba kapta a Hajógyári-sziget állami részét, bejártam a Széchenyiék által elkezdett építményeket. Az ipari műemlékeken nagyon világosan látszódott, meddig ért a Duna a 2013-as árvízkor. Ezért a kollégáknak csak annyit mondtam: bármit is tervezünk ide, az értéket az első emelettől fölfelé rakhatjuk, a…

    Read more →

  • Felsőfok

    Ritkán adatik meg egy magamfajta funkcionárius életében, hogy részese lehet egy kisebbfajta csodának, de mi ezt a hét elején megélhettük: megnyitottuk a rockegyetemünk első tanévét. A történet dióhéjban: évtizedekkel ezelőtt Póka Egon néhány harcostársával megalapította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amibe nem csak a tudásukat, hanem a lelküket is beletették. Az elmúlt évtizedekben ennek köszönhetően sok…

    Read more →

  • Kereszt

    Nemrégiben egyik általam igen-igen kedvelt művészünk elektronikus levélben rótt meg engem, hogy már megint rosszul foglaltam állást a Gellért hegyre tervezett kereszt ügyében. Ha jól értettem, akkor nem a kereszttel volt baja, hanem azzal, hogy nekem pozícióm okán nem lenne szabad kiállni olyan szimbólum mellett, ami „megosztja” a tisztelt véleményformálókat. Fölvetése mélyén szerintem káros beidegződés…

    Read more →

  • Nyár

    Megfogadtam, hogy a nyári szabadság alatt nem írok, csak olvasok. Hát olvastam. Néha félszemmel híreket és véleményeket is, kellett a valósághorgony, nehogy túl jól érezzem magam a gyümölcsfáim között. Ilyen szabadságot érdemeltünk ki, irigyelhetnek is érte, kasza, kapa vállra, küzdöttünk napestig. De ez jó és nemes küzdelem volt, ránk mosolygott a paradicsom, a traktorfutamon visszaintegetett…

    Read more →

  • Mindenkinek van egy hazaszótára. Vagy majdnem mindenkinek. Az emberiség jelentős többsége le tudja horgonyozni magát térben és időben. Tízből kilencen tudják, hogy honnan jönnek, a tizedik legfeljebb nem akarja megmondani. Ez a könyv arról szól, hogy mi, magyarok miért vagyunk ott, ahol. És arról, hogy miért maradunk, amikor könnyebb lenne menni. Nemrég az orosz-ukrán háború…

    Read more →

  • Kisebbségben

    1937-ben kirobbant az erdélyi magyarság legnagyobb vitája. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a transzszilvanizmus egyik vezéralakja összepakolt, átköltözött Magyarországra, mert, mint megfogalmazta Nem lehet című cikkében: „…nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi »kategóriát« tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek.” Zárókonklúziója: „A kisebbségi sors nem politikai…

    Read more →

  • Lájkember

    Az ezredforduló tájékán szépreményű végzős filozófiaszakos hallgatóként felkérést kaptam a Korunk című folyóirattól, hogy írjak egy esszét. Közelebbi témamegjelölésre nem emlékszem, a megírás körülményeire viszont igen. Mit csinál egy szépreményű végzős filozófiaszakos hallgató? Iszik, mint a kefekötő. Mi legalábbis Kolozsváron rengeteget ittunk, a kocsma volt a piactér, az agora, oda jártunk megfejteni a világot, becsajozni,…

    Read more →

  • Áldozatiság

    Alaptézis: mi mindannyian áldozatok vagyunk – kivéve a fehér, keresztény, heteró férfiakat. Ők azért nem, mert ha jól értem, akkor a fehér, heteró, keresztény férfiak „a fehér nyugati civilizációban” 1. többségben vannak, 2. hatalmuk volt és van, amivel visszaélnek. Az áldozatiság kultúrája apologétáinak tételmondata: „a történelemben (egészen a mai napig) a kisebb létszámúak, a különbözők,…

    Read more →

  • Fenntartható

    Induljunk a trivialitásoktól, hátha közelebb kerülünk annak megértéséhez, mi történik velünk, mi történik a világban. Az egyik ilyen mára közhelyszerűvé laposodó probléma a fenntartható fejlődés kérdése, ami sokak szerint legfőbb bajaink okozója. Most nem bonyolódnék bele abba a feladványba, hogy egyáltalán hogyan lehetséges fejlődés, ha egyszer a történelem véget ért. A mennyországnak nem lehetséges fokozása,…

    Read more →

  • Balaton

    Hegyi ember vagyok, a Hargita lábánál születtem, tengerszint fölött nagyjából ezer méterrel. Azért nagyjából, mert ha a hegyekben moccan egyet az ember fia, rögtön alá/fölé megy bármiféle határnak, a hegyekben leginkább fent és lent van, hát nem is volt egyszerű mulatság biciklizni. Úszni meg pláne, nálunk a vizek legfeljebb sebes sodrású patakok, amikben vagy nem…

    Read more →

  • Küldetés

    2024. július 1-től Magyarország vette át az Európai Unió elnöki tisztségét, valamint hivatalosan is megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ. Alapállásunk szerint ez nem párhuzamos világok esetleges találkozása, hanem sorsformáló összerendeződés lehet – ha azzá tesszük. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ küldetése a magyar identitás erősítése, a bárhol szabadságának parttalanságával szemben a valahol…

    Read more →

  • Foci

    Focilázban ég az egész kontinens, és ha van valami, amihez minden magyar ért, az a labdarúgás, tehát a Kárpát-medencében fokozott a hangulat. Nálunk a családban is megvan a maga szertartása, apa, anya, gyerek felveszi a nemzeti mezt, ha játszik a csapatunk, bekucorodunk a tévé elé, hajrá, magyarok. A fiunk mezénél szokott lenni egy kis vita,…

    Read more →

  • Tolerancia

    A tolerancia jelentése: türelmesség, türelem. A latin ’tolero’ jelentése: elvisel, eltűr. Fordítják béketűrésnek is. Tűrünk, hogy béke legyen. A toleranciának olyan – komolyan vehető – értelmezésével még nem találkoztam, ami „helyeslés”-nek fordította volna. Ha valamit tolerálok, attól még nem helyeslem. A tolerancia azt jelenti: tetszik, nem tetszik, elfogadom a másság másságát. A kölcsönös tisztelet alapján…

    Read more →

  • Emberanyag

    Nézz a politikai mesék mögé. Az orosz-ukrán háború arról szól, hogy olyan emberek halnak meg, akik nem akarnak a frontra menni és nem akarják megölni embertársaikat. Minden háborúnak annyi a lényege, hogy olyan emberek halnak meg, akik még élhettek volna. A háború az árvákról szól, az özvegyekről szól, a gyermekét elveszítő édesanya fájdalmáról szól. Egy…

    Read more →

  • Percemberkék

    Engedjék meg, hogy elmondjam Ady Endre múzeumigazgatói beszédét. Ugyanis folyamatos jelenben élünk. A szórakoztatóipar és a konzumidiotizmus nap mint nap arra késztet, hogy új és újabb dolgokat próbáljunk ki, vegyünk meg majd dobjuk a szemétre. Minden reggel úgy kelünk fel, mintha tiszta lappal indulnánk, ami tegnap történt, azt már elfelejtjük. Nem mellékesen ezt egyébként az…

    Read more →

  • Birodalom

    Van a Monty Python Brian élete című filmjének egy olyan jelenete, amit haladó ismerőseim egymással versenyezve szoktak posztolgatni a közösségi médiumokban. „Mit adtak nekünk a rómaiak?” – idézik a klasszikus kérdést. Kajánságuk mögött az a feltételezés húzódik, miszerint Brüsszel Magyarországnak ad valami olyant, ami eme barbár Mucsán nincs (a Brian életében Júdea kapcsán a következőket…

    Read more →

  • Transzmese

    Eccer vót, hol nem vót, az Oscar-díjon innen, de a Grammyn már túl, történt, hogy Csíksomlyó felett megjelent egy szivárvány. Na de az olyan szivárványos szivárvány vót, hogy csodájára gyűlt a világ. Mindenféle helikopáterekkel köröztek a tévések, filmezték jobbról, filmezték balról, olyik is akadt, amék felébe akart repülni, a pilótának úgy kellett leütni az operatőrt,…

    Read more →

  • Multikulti

     „A multikulti hitvallása – hogy »Immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk« – megbukott” – jelentette ki Angela Merkel több mint tíz évvel ezelőtt. Na igen, tetszett volna megkérdezni a trianoni határmódosítás utáni utódállamokba került magyarokat, megmondtuk volna, hogy ez lesz. Sőt, azt is meg tudjuk mondani, hogy még mi fog következni, ha…

    Read more →

  • Lábjegyzet

    Jó pár éve indult az amerikai egyetemeken a „Dead White Men” mozgalma, aminek a célja a görög-római és zsidó-keresztény kultúra kukázása csak azért, mert cölöpembereinek túlnyomó többsége „halott fehér férfi”. A vén kontinensen vörös ködöt köpködő elvtársaik számára további súlyosbító körülménynek számít az is, hogy mindannyian európaiak. Szügyig állunk a kultúrharcban. Nem mai fejlemény. 1968-ban…

    Read more →

  • EUtópia (tanmese)

    Jövő héten lesz húsz éve annak, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ennek apropóján elmondanék egy tanmesét. Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy szigeten épült börtönkolónia tagjait szabadon eresztették. A kolóniát a Nagy Háború után alapították, a győztesek, a szabad európaiak és a szovjetek így értették a világégés utáni újjáépítést, szép új világ…

    Read more →

  • Honfoglalás

    2008-ban jártam életemben először Brüsszelben. Szimbolikusnak is mondhatnám, hogy Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő munkatársaként egy nemzetközi Biblia-kiállítás anyagát vittük kollégámmal az Európai Parlamentbe. Egyterűben szállítottuk a Bibliát Európa összes hivatalos és nem hivatalos nyelvén, még az ősnyomtatványok is befértek. A brüsszeli Biblia-kiállításunk apropóján aztán kiderült, arrafelé a Könyvet kis „k”-val írják, a véletlenszerűen…

    Read more →

  • Indián

    Az indián a határtalan gyermeke, ezért nem érti a határ fogalmát. Nemcsak a fizikait nem érti, hanem sem fejben, sem lélekben, sem műfajokban nem éli a határokat. Az indián ugyanakkor nem lődörög céltalanul, oda megy, ahol dolga van, és ha valahol dolga van, akkor odamegy – függetlenül attól, hogy erről ki mit gondol, milyen határokon…

    Read more →

  • Költői

    A költészet napja alkalmából egy kalandra hívom a kedves hallgatót. Képzeljük el, milyen lehet József Attila születésnapja a túlvilági kocsmában. Szabadítsunk be oda egy filozófust és költőt, akinek a filozófiája elrontott költészet, költészete elrontott filozófia, legyen idegesítő fazon, hátha kiprovokál néhány választ. Hősünket nevezzük Hájdegger Jánosnak. Adjunk melléje egy daimónt, aki vezeti, ne szerencsétlenkedjen abban…

    Read more →

  • Újjászületés

    Olyan időket élünk, amikor Messiás helyett nekünk kisbetűs júdások jutnak, keresztút helyett Covid. Emberi és nem isteni újrakezdés. A koronavírus távolságtartásra kötelezett. Hátrébb léptünk vagy kettőt, másfél méternyit legalább. Tér nyílt a látásra. Nézel, gondolkodsz, hallgatsz. Elmaradt egy rakás találkozó. Többsége amúgy is fölösleges volt. Udvariasságból folyattuk szét az időt, az elágazó ösvények kertjéből csak…

    Read more →

  • Progresszió

    Arról, hogy mi a különbség a szabad szerelem és a kötelező szabad szerelem között, vagyis az emberi szabadságról beszélnék. Ehhez idézzük meg a „három T”, a „tűrt, tiltott, támogatott” korszakát. A három T ugyanis éppen a szabadsághiányt jelölte ki, mettől meddig nem szabad az ember. Aczél elvtárs volt a cölöptologatók vezére „az emberarcú szocializmus” sivatagában.…

    Read more →

  • Akvárium

    Nagymamámnak soha nem volt akváriuma. Aztán nem is lett rá szüksége, miután megjelent a világ magyarságának sugárzó műholdas adó, a Duna Televízió, illetve nagybátyám vásárolt neki egy használt színes tévékészüléket. A Duna Televízióban ugyanis sokáig az adásidő után egy akváriumot mutattak – élőben. Gondoljanak csak bele: szerte a Földön a világ magyarsága ugyanazt az akváriumot…

    Read more →

  • Géniusz

    Egy régi arab legenda szerint amikor Isten szétosztotta az értelmet, a görögöknek a fejébe, a kínaiaknak a kezébe, s az araboknak a nyelvébe rejtette. Nekünk ezeregyszáz évnyi bizonyítékunk van arra, hogy a magyaroknak mindháromba jutott. Európa szegényebb lenne nélkülünk, de ez kevés: gazdagabbnak kell lennie általunk. 175 évvel ezelőtt először a mai értelemben vett nemzetként…

    Read more →

  • Örökség

    Mi, magyarok ezeregyszáz éve keresztény kultúrára alapozott államot hoztunk létre. Nem véletlen, hogy királyaink, királynéink közül sokakat szentté avatott az egyház. Bő kétszáz éve úgy döntöttünk, hogy Bécs germanizáló törekvéseivel szemben az európai nemzetek sorába lépve modern anyanyelvi kultúrát cövekelünk ki. Kazinczyék intellektuális bátorsága az anyanyelvi kopernikuszi fordulathoz kulturális értelemben fölért egy második államalapítással. Ekkortájt…

    Read more →

  • Áldozat

    Február 25-én van a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Szoktam mondogatni, hogy a diktatúra gyermeke vagyok. 1976-ban születtem Romániában, Székelyföldön. Életem első 14 évét hiánygazdaságban éltem le egy olyan Isten- és embertelen rezsim célszemélyeként, ami el akarta venni tőlem az anyanyelvemet, az anyanyelvi kultúrámat, a közösségemet és a vallásomat is. Amikor tehát a Román Szocialista Köztársaság…

    Read more →

  • Hazafi

    A vérzivataros 20. század tanulságai alapján az emberi jogok önmagukban mit sem érnek, ha nincs egy olyan erős politikai közösség, amely az emberi jogokat szavatolni tudná. Több típusú politikai közösséget ismerünk. Ezek közül az állampolgár fogalma értéksemleges. A honpolgáré nem az. Az előbbi folyamatos jelenben él. A honpolgár a történelemben. A folyamatos jelennek nincs jövő…

    Read more →

  • Vátesz

    Ahogy január Kölcsey Ferenc, vagy április József Attila, úgy február számomra Csoóri Sándor. És most mondanom kellene valami szépet Csoóri Sándorról nekem, aki a kisujjáig sem érek fel, és éppen azért, mert a kisujjáig sem érek fel, nagyon hiányzik. Jó lenne, ha leülhetnék a lábához, taníts, Mester, mondanám, mintegy áthárítva rá a gondolkodás kényelmetlen felelősségét.…

    Read more →