Demeter Szilárd
-
A fiunk, aki még életében nem élt rendes telet, napok óta teljesen fel van pörögve. Számára az elmúlt napok időjárása legalább akkora sorsforduló, mint a felnőtteknek lehetett a pandémia. A világa radikálisan megváltozott. Születése után vásároltuk meg a hegyvidéki elöregedő zsákfaluban a Kádár-kockánkat, hogy lásson telet, előrelátó szülőkként a házzal együtt még szánkót is vettünk,…
-
A civilizációs válság és az elveszített öntudat Amióta világ a világ, válságok jönnek és mennek. Ismerjük a konjunkturális válságot: ez a gazdaság láza, jön a megszorítás, aztán a fellendülés. Ismerjük a strukturális válságot is: amikor az intézményrendszerek recsegnek-ropognak, és reformra szorulnak. De amiben ma élnünk adatik, az ennél mélyebb. Ez civilizációs válság. A civilizációs válság…
-
Avagy a csendes civilizációs amnézia és a visszatalálás kényszere Ha egyetlen szóval kellene leírni a 21. századi nyugati ember alapállapotát, az nem a szabadság lenne, nem is a jólét, de még csak nem is a félelem. Hanem a súlytalanság. A lebegés egy olyan térben, ahol az irányok felcserélhetők, a fogalmak csereszabatosak, az értékek pedig piaci…
-
Több évtized után Kapu Tibor személyében ismét adtunk egy űrhajóst – de kinek is? Induljunk ki abból, hogy aki az űrkutatással, űrutazással foglalkozik, az a jövőbe fektet be, vagyis reméli a jövőt. És aki ebben csak a technológiai fejlesztéseket látja, annak a gondolkodását nevezzük most – mindenféle pejoratív felhang nélkül – „földhözragadtnak”. Minden bizonnyal származnak…
-
Van egy meghatározó élményem, és sajnálnám, ha a fiamnak nem lenne hasonlóban része. Fura módon ez az élmény az áramszünethez kapcsolódik. Félreértés ne essék, nem az áramszünetet kívánom az utánunk következő nemzedékeknek – hanem azt az időt, amit ezalatt tartalommal kellett kitölteni. Az alapélmény: egy emberöltővel ezelőtt, tizennégy évesen ülök Székelyudvarhelyen a Tamási Áron nevét…
-
Van az embernek egy olyan képessége, aminek a használatáról egyre inkább leszoktatnak/ leszokunk. Ez a gondolkodás. Pedig gondolkodni nagyon jó szórakozás is, intellektuális játék, ha úgy tetszik, egyfajta edzés. És nem kell hozzá sok minden: kis csend, leginkább a fejedben, meg egy kiindulópont. Vegyünk egy szállóigévé nemesült kijelentést: magyarnak lenni jó. Mit értünk ezalatt? Bontsuk…
-
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap” – Szent Lukács könyvében így kérlelik az Urat, így kérleljük Őt Csíksomlyón is. Maradj velünk, mert esteledik… Amikor az idei csíksomlyói búcsú címét megadták, akkor még nem sejthették, hogy micsoda többletjelentéssel fog bírni „a remény zarándokai” gyűjtőfogalom. Maradj velünk, mert esteledik… Miközben Európa egyre bonyolultabb térképeken…
-
Néhány éve, még a Covid előtt édesapámmal utaztam Székelyföldön. Milyen szépen kizöldült itt minden, csodálkoztam rá az egyik fennsíkon, gyermekkoromban még elég barna volt. Hát igen, morogta, ahogy csak a székely férfiak tudnak morogni, mert akkor itt még pityóka vót, oszt’ feladták, legjobb esetben legelőkként használják a fődeket. Majd fejét csóválva hozzátette: nagyanyád idejében minden…
-
A csíksomlyói búcsú és a nemzeti összetartozás napja előtt bő héttel az ellenzék vezére Nagyváradon – a szerinte egyébként „román földön” – föltette a kérdést: ki a jobb, Bartók Béla vagy George Enescu? Majd meg is válaszolta: mindkettő, hozzátéve, nekünk nem kell választanunk közöttük. Ez a kérdés ebben a formában csapda. Abból a liberális alapvetésből…
-
Folyamatosan kísért az a kényelmetlen gondolat, vagy inkább érzés, hogy nem a saját koromban élek. Több forrásból is táplálkozik ez az érzet, de leginkább a közösségi média miatt bizonytalanodtam el. Néhány hónapja ugyanis – pár év kihagyás után – visszatértem a közösségi média platformjaira. Amikor kivonultam erről a virtuális terepről, még nem tudtuk, mi az…
-
Erdély úgy van, hogy nincs, pedig igény lenne rá – ezt a mondatot évente leírom, mert több mint egy évszázados hiányérzet teszi igazzá. És a jelenlegi romániai elnökválasztások eseményei azt mutatják, hogy a románok is rádöbbentek: az elmúlt bő 150 évben Románia is úgy volt, hogy tulajdonképpen nem létezett. Ennek megértéséhez vissza kell mennünk Románia…
-
A pápaválasztás napján, de még a fehér füst felszállása előtt nyitottuk meg Berecz András, a Nemzet Művésze „Szívverés a magasban” című kiállítását a Múzeumkertben. Berecz Andrásról számomra csak pár hónapja derült ki, hogy harangos ember is. Azzal keresett meg, hogy ő évek óta szenvedélyen fényképezi a többszáz éves harangok belsejét, még pontosabban azt az ütésnyomot,…
-
A hét elején, egészen pontosan hétfőn dél körül Spanyolország és Portugália nagy részén, valamint Franciaország déli régióiban hatalmas, szinte példátlan áramszünet alakult ki, amely milliókat érintett, megbénítva a közlekedést, a kommunikációt, a banki szolgáltatásokat és a mindennapi életet. Leállt a metró, a vasúti közlekedés, a közlekedési lámpák, a repülőtereken is fennakadások voltak, a bankautomaták és…
-
Jorge Mario Bergoglio, akit Ferenc pápaként ismert meg a világ, 2025. április 21-én, húsvéthétfőn, 88 éves korában tért vissza Teremtőjéhez. Benne nem csupán egy egyházfőt, hanem egy olyan tanúságtevőt vesztettünk el, aki számára a hit nem elvont elmélet vagy erkölcsi elv volt, hanem létezésének alapvető valósága. Egy olyan hit, amelyből természetesen fakadt minden szava és…
-
Antall József miniszterelnöknek tulajdonítják azt a mondást, miszerint „Európában még az ateista is keresztény”. Sokféle értelmezése lehetséges ennek a tételmondatnak, de elnézve a nagyheti készülődést, zsibongást, én inkább most arra hívnám fel a figyelmet, amit egy pár napja megjelent könyvben a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány kutatói állítanak: adatokkal alátámasztva azt mutatják be, hogy Magyarországon igencsak…
-
Ne barátkozzanak kortárs írókkal, költőkkel. A magyar költészet napja után beszéljünk azokról, akik nem írnak ki a lap széléig. Költőből alapvetően kétféle van: aki mondja, és aki csinálja. Az előbbivel mindannyian találkozhatunk. Költő vagyok, mondja köszönés helyett, ráhagyod, ha költőnek akarod tudni magad, hát légy költő. Ártalmatlan szerepjáték, nem bánt senkit, nem akar megváltoztatni téged,…
-
Nagyjából 25 évvel ezelőtt írtam először Márairól. Az ezredforduló környékén a kolozsvári Korunk folyóirat filozófiai szerkesztőjeként olvasónapló vezetését vállaltam havi penzumban, és talán a centenárium okán szembejött velem Márai Sándor. Ez is sorsfordító találkozásnak bizonyult. Ismertem addig is, persze, ahogyan a klasszikusokat ismeri az ember, tisztelettudó felületességgel. De abból az olvasónaplóból gyakorlatilag idézetgyűjtemény lett. Lenyűgözött…
-
2018 nyarán – egyéves lett a kölök – menekülő útvonalakat terveztünk a belvárosi albérletből. Annyi pénzünk akkor nem volt, hogy az agglomerációban keressünk házat, hitelt, kölcsönt még nem mertünk kérni. De abban biztos voltam, hogy ház kell, mondok az asszonynak, valószínűleg kevesebb van hátra nekem, mint amennyit eddig eléltem, elegem lett a tömbházakból, tömegszállásokból, a…
-
A kommunista nem vész el, csak átalakul – ez volt az első lecke, amit az erdélyi magyarság 1989 szabadító karácsonya után a saját bőrén megtanult. Harmincöt évvel ezelőtt a hírhedt – és akkorra megszüntetettnek hitt – Szekuritáté pogromot szervezett Marosvásárhelyen az erdélyi magyarság ellen. Felhergelt, leitatott, buszokkal beutaztatott románok támadtak az anyanyelvi oktatást és kultúrát…
-
Március idusán mindig a forradalom pillanatát ünnepeljük: a Pilvax kávéházat, a Nemzeti Múzeum lépcsőjét, Petőfit, a tizenkét pontot és a nyomdagépek zaját. De gondolunk-e elégszer a másnapra? Arra a március 16-ra, amikor a forradalmi mámor után kezdetét vette a hétköznapok átalakításának hosszú, kitartó, küzdelmes munkája? Nemzeti ünnepünk másodnapján foglalkozzunk ezzel egy keveset. Annál is inkább,…
-
Az 1848-as Tizenkét pont utolsó követeléseként egyetlen szó szerepel: „Unió”. A márciusi ifjak a történelmi együvétartozás tudatát és kívánalmát sűrítették ebbe az egy szóba. Bő százötven évvel később, 2007-ben a megváltozott történelmi kontextusra reagálva ugyanezt így fogalmaztuk át szülőföldünkön, de már nem a Petőfiék által megálmodott magyar országban: „Unió, Erdéllyel!” Úgy gondoltuk – és gondoljuk…
-
Sok kapaszkodót kínál Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszéde, kapaszkodik is belé fű, fa, virág. Én most azt emelném ki, amelyiknél a legnagyobbat bólintottam, idézem: „Aztán itt vannak az aggasztó adatok a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás növekedéséről. Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékeznünk. Bármi áron. Szó szerint…
-
Konzumidióta vagyok, ami azt jelenti, hogy minden technológiai újdonságot megnézek, kipróbálok, és ez elég sok pénzembe kerül. Ráadásul ez a pénz nem a magyar gazdaságban csapódik le, mert a kipróbált újdonságok a legritkább esetben magyar fejlesztések. A leggyakoribb kombináció, hogy a Távol-Keleten gyártott hardveren amerikai szoftver csábít pénzköltésre. Mondhatnám, hogy pörgetem a világgazdaságot, de ebből…
-
A világpolgár magyar értelmiség egy részének van egy nagyon irritáló szokása: alighogy átlépi az országhatárt, hátraköp a válla fölött. Magyaroznak ha kell, ha nem, mintha ez lenne a belépő a világpolgári klubba. Emlékszünk még Kertész Ákosra Kanadából, aki szerint a magyarok „genetikusan alattvalók”. Idézzünk abból a szövegéből, amiben megpróbálta megmagyarázni a magyarokra alkalmazott nagy botrányt…
-
A héten ünnepeltük Csoóri Sándor 95. születésnapját. Az ünnepséget a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartottuk, ahol Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium elöljárója elkötelezte magát a zámolyi Csoóri-szülőház felújítása és emlékhelyként való újragondolása kapcsán. A magam részéről soha nem váltottam szót személyesen Csoóri Sándorral. Ismertem őt távolról, mint ahogyan a köztünk járó félisteneket ismeri az…
-
Ötven évvel ezelőtt az idén százéves Nagy Lászlót kérdezte Kormos István kamerák előtt. Az interjú elhíresült részét csak emlékeztetőül idézem ide: „KORMOS ISTVÁN.: Tegyük fel – amiről itt beszélgettünk, elmondtad itt a gondolataidat –, ez a film megmarad. Mit üzensz azoknak, akik száz vagy ötszáz év múlva ülnek szembe veled? NAGY LÁSZLÓ: Ha lesz emberi…
-
Induljunk ismét a kályhától, vagy stílusosan a barlangban lobogó tűz melegétől – vagyis ahogy a kedves hallgatók lassan már megszokhatták: Platóntól. A kedvenc filozófusom ugyanis már két és félezer évvel ezelőtt különbséget tett a vélekedés (doxa) és a tudás (episztémé) között. Többek között a Theaitétosz című dialógusában arra mutat rá, hogy a tudás lényegileg több…
-
Idén ünnepeljük Klebelsberg Kuno születésének 125. évfordulóját. A magyar kultúrpolitika legnagyobb alakja olyan időszakban vállalta a nemzet szellemi újjáépítését, amikor hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakát élte. A trianoni trauma után ő volt az, aki felismerte: Magyarország csak akkor maradhat talpon, ha „kultúrfölényre” tesz szert a régióban. Mielőtt még felszisszennének a kedves hallgatók és elkezdenék nyomogatni…
-
Idén egyebek mellett a magyar tudományt ünnepeljük. Ugyanis kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudós társaság létrehozására. Példáját más nemesek, például Vay Ábrahám és gróf Andrássy György is követték. Így jött létre a Magyar Tudós Társaság. Az alapítást az 1827. évi XI. törvénycikk rögzítette. Az…
-
Gondolom, mindannyian ismerjük Platón barlanghasonlatát. De azért röviden a lényeg: Képzeljünk el embereket, akik születésüktől fogva egy barlangban élnek leláncolva, és csak a falat látják maguk előtt. Mögöttük tűz ég, és a tűz fényében tárgyakat hordoznak egy fal fölött, amiknek árnyéka a barlang falára vetül. A rabok csak ezeket az árnyékokat látják, és ezt hiszik…
-
Az idei év nálunk a kertről szólt. Idén először palántáztunk veteményeztünk, küzdöttünk, majd arattuk a terményt családi körben. És végre azt éreztük, hogy utolértük a saját életünket. Ugyanis az asszonnyal beleszülettünk egy fogalomba, majd annak jelentésmezejében nőttünk fel. Ez a fogalom a Tündérkert. Székelyföldön még Ceausescu Romániájában is úgy tudtuk, úgy hittük, hogy mi a…
-
Idén a nagy presztízsű Petőfi-díjat Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd és Mircea Dinescu román költő kapta. A Petőfi-díjat olyanoknak szokás adni, akik – a hivatalos indoklás szerint – az elmúlt évtizedekben kiemelkedően sokat tettek a közép-európai népek szabadságáért. A múlt idő kissé becsapja az embert. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy lezárt múlt hőseit ismeri így…
-
Harminc öt évvel ezelőtt sietősen papírra vetett naplójegyzeteket olvasok. Napra pontosan 35 évvel ezelőtt, 1989. december 15-én Temesváron az a fiatal református lelkész, akit akkorra már hosszú ideje vegzáltak a román kommunista diktatúra erőszakszervezetei formálisan a saját püspöke feljelentése okán, ezt írja a naplójába: „Felkeltünk nyolc óra körül, reggeliztünk, reggeli tennivalók. Ilonka szólt, hogy emberek…
-
Bő száz évvel ezelőtt született írásból idéznék: „… valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire…
-
Advent első vasárnapján meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Így kezdődik a teremtés is. „Legyen fény”, mondá az Úr, és lőn világosság. Az advent lényege, hogy mit világít meg ez a fény, ami egyre csak növekszik a következő vasárnapokon meggyújtandó gyertyák, az ünnepi készülődés, a várakozás miatt. Szóval az a kérdés, hogy mit mutat…
-
1802 márciusában Széchényi Ferenc ún. felségfolyamodványban fordult Ferenc osztrák császár és magyar királyhoz. Ebben a folyamodványban Széchényi megfogalmazta a könyvtár- és múzeumalapítási szándékát. Az uralkodó 1802 június 23-án kedvező határozatot hozott a folyamodvány kapcsán, így az idősebb Széchényi az év november 25-én aláírta és a Kancelláriához benyújtotta azt az alapító okiratot, amelynek értelmében létrejött a…
-
Egy olyan székely kisvárosban nőttem fel a román kommunista diktatúra ideje alatt, ami inkább falu, mint város. Gyermekkoromban a földművelés, állattartás éppúgy része volt az életünknek, mint bárki falusi embernek – annyi különbséggel, hogy az áramszünet és a hiánygazdaság okozta problémák a negyedik emeleti kétszobás tömbházlakásban erőteljesebben megmutatkoztak. Ebben a kisvárosban – gyönyörű mai nevén:…
-
Szokás mondani, hogy világfaluban élünk. Érzetre igaz lehet, mert úgy beszélünk az Amerikai Egyesült Államok-béli választásokról, mintha Felszegen történt volna, összegyűlünk az alszegi kocsmában, oszt’ izgulunk. Mintha ismernénk a felszegi erős embert, tudjuk, ki fia, borja. A másiknak is milyen rendes, dolgos ember volt az apja, sutyorogjuk, kár, hogy így elrontották az egyetemen, maradt volna…
-
Ha múzeumban dolgozol, naponta kapsz emlékeztetőt az emberi élet végességéről. Ha nagyon filozofikus akarnék lenni, akkor a muzeológus legnagyobb mentális kihívása az, hogy folyamatosan visszavettetődik „az autentikus létbe”. Olyan tárgyi valóság vesz körül bennünket, ami minden apró részletében túlmutat önmagán. A tárgyak utalásegészét nevezzük emberi teremtésnek. Egy múzeumban megtanulod, hogy a mégoly nagy birodalmak napja…
-
Munkatársaimmal hosszú hetek óta alapozzuk és rakosgatjuk össze a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ fejlesztési stratégiáját. (A következő hetekben erről fogok beszélni e jegyzetekben is.) Munkacsoportokban tisztázzuk a szakmai kihívásokat, főigazgatók igyekeznek túllépni a saját árnyékukon és az egész részeként újragondolni vezetői programjaikat. Nem egyszerű a feladvány. Egyrészt azért, mert szembe kell mennünk a globális…
-
1956 nem lezárt múlt. Schrötter Tibor ‘56-os hőssel olvasok nagyinterjút, azt mondja: „Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Nem tudom megbocsátani, hogy a meghurcolások során a feleségem elvetélt a három hónapos magzatunkkal, majd később a minket ért kegyetlenségekbe ő is belehalt. Negyven éven keresztül minket nem tekintettek embernek.” Arra gondolok, hogy a minap a kisfiammal…
-
Akinek ideje volt rá, az láthatta az eheti strassburgi vita alapján, milyen is ma az úgynevezett európai elit. Röviden: hiszterikák rikácsoltak elszabadultan. Az Európai Parlament balliberális szárnya valamiért nem tudja elfogadni azt a józan észen alapuló felismerést, miszerint hiába mondod egyre hangosabban, attól még nem lesz igazad. Az európai elit balliberális tagjai láthatóan stresszben élnek,…
-
Régi tapasztalat, hogy többféle idő és tér létezik: van az az idő, amit óra mér, az a táv, amit méterben megadhatunk – és van az a téridő, amit az emlékezet formál. Október 6-a a világ jelentős részének csak egy naptári nap október 5 és 7 között, semmi különös, telik az idő, tik-tak. Nekünk, magyaroknak ennél…
-
Az ember leginkább az ismeretlentől tart, szokás mondani. És mivel egyre többet hallani a mesterséges intelligenciáról (MI), a nyári szabadság alatt úgy döntöttem, hogy egyfajta bátorságpróbaként megnézem, mi ez a valami, ami megy valahová. Két olyan területen próbálgattam a különböző modelleket, amelyeket befogadóként jobban ismerek, azt már nem merem állítani, hogy értek is hozzá: a…
-
Amikor néhány évvel ezelőtt az Országgyűlés döntése nyomán a Magyar Kultúráért Alapítvány tulajdonba kapta a Hajógyári-sziget állami részét, bejártam a Széchenyiék által elkezdett építményeket. Az ipari műemlékeken nagyon világosan látszódott, meddig ért a Duna a 2013-as árvízkor. Ezért a kollégáknak csak annyit mondtam: bármit is tervezünk ide, az értéket az első emelettől fölfelé rakhatjuk, a…
-
Ritkán adatik meg egy magamfajta funkcionárius életében, hogy részese lehet egy kisebbfajta csodának, de mi ezt a hét elején megélhettük: megnyitottuk a rockegyetemünk első tanévét. A történet dióhéjban: évtizedekkel ezelőtt Póka Egon néhány harcostársával megalapította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amibe nem csak a tudásukat, hanem a lelküket is beletették. Az elmúlt évtizedekben ennek köszönhetően sok…
-
Nemrégiben egyik általam igen-igen kedvelt művészünk elektronikus levélben rótt meg engem, hogy már megint rosszul foglaltam állást a Gellért hegyre tervezett kereszt ügyében. Ha jól értettem, akkor nem a kereszttel volt baja, hanem azzal, hogy nekem pozícióm okán nem lenne szabad kiállni olyan szimbólum mellett, ami „megosztja” a tisztelt véleményformálókat. Fölvetése mélyén szerintem káros beidegződés…
-
Megfogadtam, hogy a nyári szabadság alatt nem írok, csak olvasok. Hát olvastam. Néha félszemmel híreket és véleményeket is, kellett a valósághorgony, nehogy túl jól érezzem magam a gyümölcsfáim között. Ilyen szabadságot érdemeltünk ki, irigyelhetnek is érte, kasza, kapa vállra, küzdöttünk napestig. De ez jó és nemes küzdelem volt, ránk mosolygott a paradicsom, a traktorfutamon visszaintegetett…
-
Mindenkinek van egy hazaszótára. Vagy majdnem mindenkinek. Az emberiség jelentős többsége le tudja horgonyozni magát térben és időben. Tízből kilencen tudják, hogy honnan jönnek, a tizedik legfeljebb nem akarja megmondani. Ez a könyv arról szól, hogy mi, magyarok miért vagyunk ott, ahol. És arról, hogy miért maradunk, amikor könnyebb lenne menni. Nemrég az orosz-ukrán háború…
-
1937-ben kirobbant az erdélyi magyarság legnagyobb vitája. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a transzszilvanizmus egyik vezéralakja összepakolt, átköltözött Magyarországra, mert, mint megfogalmazta Nem lehet című cikkében: „…nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi »kategóriát« tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek.” Zárókonklúziója: „A kisebbségi sors nem politikai…